1.3 Helyettesítő vázlat, vektorábrák

A gépben végbemenő jelenségeket legegyszerűbben vektorábrák segítségével írhatjuk le. Ehhez azonban szükség van egy kapcsolási vázlatra amelyet helyettesítő vázlatnak nevezünk, mert az áramkört a valóságban nem érzékelhető kétpólusként ábrázolja. A vázlatot mindig egyfázisra vonatkoztatjuk! A megrajzoláshoz célszerű ha az eredő mágneses teret létrehozó fluxust két komponensre, Φa-ra (armatúrafluxus) és Φp-re (pólusfluxus) bontjuk. Ez alapján az armatúrában indukált feszültséget felfoghatjuk az egyes fluxusok által indukált feszültségek eredőjeként:
Mind az armatúra, mind a pólusfluxusnak van azonban olyan része amely csak egyes menetekkel kapcsolódik, és nem vesz részt az eredő tér kialakításában. Ezeket szórt fluxusnak nevezzük: Φas (armatúra szórtfluxus) Φps (pólusszórás). Ha Xa és Xs jelentik a Φa armatúrafluxusnak és Φs szórt fluxusoknak megfelelő reaktanciákat, felírhatjuk a következő feszültség egyenletet:
Ahol
A levezetés során feltételeztük az indukció kerületmenti szinuszos eloszlását, valamint elhanyagoltuk a vastelítést. Tegyünk a generátor kapcsaira induktív jellegű terhelést. A helyettesítő vázlat alakulását a 8. ábra mutatja, a berajzolt pozitív áramirányokkal együtt.
A rajzon ellentmondás tapasztalható, hiszen a generátor árama és feszültsége azonos irányú. A fogyasztón az irányok adottak, hiszen fogyasztott teljesítményről lévén szó, a feszültség és áram irányoknak egyezni kell. A áramforrás árama viszont a fogyasztóéval ellentétes, azzal 180°-ot zár be. Ezen megegyezés alapján már a valóságnak megfelelően alakulnak a vektorábrák. A 9. ábrán láthatóak az egyes térnegyedeknek megfelelő teljesítményviszonyok.
A villamos gépek működésükhöz meddő energiát igényelnek, ennek kiszámítása az
képlet alapján történik. Az I. térnegyedeben (0-tól 90°-ig) sinφ és evvel együtt Q pozitív (fogyasztó), a II. térnegyedben (90°-tól 180°-ig) sinφ és Q negatív (termelő), a III. térnegyedben (180°-tól 270°-ig) sinφ és Q negatív, és végül a IV. térnegyedben (270°-tól 360°-ig) sinφ és Q pozitív.
A vektorábrákkal, az előző megállapítások segítségével megvizsgálhatjuk a szinkrongép feszültség, áram és gerjesztés viszonyait. Mielőtt azonban ezt elkezdenénk, tegyünk néhány egyszerűsítést. Az Xa és Xs reaktanciát a továbbiakban Xd szinkronreaktanciának nevezzük, mivel ennek értéke körülbelül ötvenszer nagyobb mint R értéke, ezért R-t elhanyagoljuk. Így felrajzolhatjuk az egyszerűsített helyettesítő vázlatot és vektorábrát.
Feszültség és áramegyenletek:
Az egyszerűsített helyettesítő vázlat alapján felírhatjuk a szinkron gép feszültség egyenletét:
Most osszuk el az egyenlet mindkét oldalát jXd -vel:
Ezzel megkaptuk az áramegyenletet. A helyettesítő vázlatból látható, hogy Uk/Xd az üresen Uk feszültségre gerjesztett gép rövidzárási árama, Up/Xd pedig a rövidzárási áram akkor, ha a gép üresjáráskor Up-re gerjesztett. Ez alapján rajzoljuk meg a generátoros üzemállapotokat. (A komplex számsíkon a j-vel történő szorzás 90°-os előreforgatást, míg az osztás 90°-os hátraforgatást jelent.)
Generátor kapacitív jellegű terheléssel
A 9. ábra szerint a generátor armatúráján folyó áram a negyedik térnegyedben található. Ehhez képest a szinkron reaktancián eső feszültség 90°-ot siet. A feszültség egyenlet szerint berajzolva a vektorokat látható, hogy a gép alulgerjesztett állapotban van, azaz induktív jellegű. Az áramegyenlet szerinti vektorrajzon is bejelölt az Up és Uk közti ß terhelési szög, ami lényegében a forgórész és állórész mágneses terének elmaradása egymáshoz képest.
A szinkrongép üzemállapotai közül ez a legritkább. (lsd. meddőnyeletés)
Generátor induktív jellegű terheléssel
Ebben az üzemállapotban a generátornak meddő teljesítményt kell szolgáltatnia a fogyasztónak. Ehhez azonban túlgerjesztett állapotban, kapacitív jellegűnek kell lennie. Ezen üzemállapot kialakulása jól követhető a 13. ábrán.