1.2 Armatúravisszahatás

Az előzőekben megállapítottuk, hogy az armatúra terhelés hatására létrehoz egy teret amely hatással van a forgórész mágneses terére. Vizsgáljuk meg ezt a hatást különböző terhelések esetén.

Ohmos terhelés:

Ohmos terhelés hatására az armatúrán folyó áram és feszültség fázisban van. (4/a. ábra) Tehát a forgórész által létrehozott fluxus a belépés helyén indukálja a feszültség maximumát, evvel itt jön létre az áram maximuma is.

A 4/b ábrán bejelölt áram és forgásirányok a generátoros indukálásnak megfelelőek. Látható, hogy a forgórészen elhelyezett vezetők rajz szerinti felső oldalán az állórész mágneses tere erővonal csökkenést, alul sűrűsödést hoz létre, amely mintegy visszamozdítja a forgórészt. Ebben az állapotban a gépnek a rajz alapján M=Fk nyomatéka van.

Kapacitív terhelés:

Kapacitív terhelés hatására az armatúrán folyó áram a feszültséghez képest -kal siet (5/a ábra) Mindössze annyi a feladatunk, hogy az ábrához képest az áram maximumát a forgásirányhoz viszonyítva 90°-kal előrébb helyezzük. Most azonban az armatúra fluxus egyirányba mutat a forgórész fluxussal, azaz kapacitív terhelés hatására a gép felmágneseződik, feszültsége megnövekszik, esetleg szabályozhatatlanná válik (5/b ábra). Az ohmos terhelés ábrájához képest itt az erő hatásvonala az erőkar irányába esik, így a gépnek nincs nyomatéka.

Induktív terhelés:

Induktív terhelés hatására az armatúrán folyó áram a feszültséghez képest -ot késik. Az áram maximum helye a 4/a ábrához képest most hátra fog tolódni 90°-ot (6/a ábra). Így az armatúra fluxus szembe mutat a pólus fluxussal, tehát induktív terhelés hatására gép lemágneseződik, feszültsége csökkenni fog (6/b ábra).

Nyomaték szempontjából a gép viselkedése megegyezik a kapacitív terheléssel járó gépével.