3.1 Rendszerstruktúra

A számítógép az információt a kezdeti időszakban a kezelőszemélyzettől nyerte, a beavatkozás is hasonlóképpen ment végbe. Ezt az offline üzemállapotot fokozatosan felváltotta az úgynevezett online mód, ahol a számítógép és a folyamat között közvetlen kapcsolatot hoztak létre. Itt eleinte a számítógép csak az alapjelet szolgáltatta, ami alapján a különböző szabályzó-berendezések beavatkoztak a folyamatba. A közvetlen számítógépes szabályzással, vezérléssel (Direct Digital Control, DDC) már a beavatkozó-jeleket is a számítógép bocsátotta ki (7. ábra).

Egyedül álló munkagépek vagy egyszerű adatgyűjtés esetén, amikor a rendszer nem tartalmaz technológiai összefüggéseket, elegendő a központi egygépes irányítórendszer. Amikor a folyamat összetett, nagyszámú jel alapján kell döntést hozni a beavatkozásról, osztott számítógépes folyamatirányítást valósítanak meg (8. ábra).

Ilyenkor egy gép kiesése nem okozza a gyártás leállását, a rendszer egy másik számítógépe átveheti, a meghibásodott gép feladatait. A rendszer alapgondolata, hogy a bonyolult, összetett folyamatokat fel lehet bontani önálló részfolyamatokra, azaz kihasználják a számítógép-hálózatok erőforrás-megosztási lehetőségeiből adódó előnyöket. Az osztott rendszer két hierarchia szintet tartalmaz (természetesen technológiai igényektől függően ez lehet több szint is). A folyamat szintjén a technológiával közvetlen kapcsolatban lévő gépek találhatók, ezek a hálózaton keresztül egymással és a felügyelői géppel tartják a kapcsolatot. A felügyelői szint képes átvenni a folyamatirányító gépek feladatát, ezáltal növelve a rendszer megbízhatóságát.